Nézlek, simogatom az arcod,
olyan hihetetlen, hogy itt vagy.
Nézlek, megfogom a kezed,
s kívánom:
csak még egyszer az enyém lehetnél,
még egyszer, utoljára.
Titokban, hogy ne lássa, ne érezze senki,
csak Te és Én.
Csendben, a félhomályban
forró csókcsatákat vívnánk,
s újra érezném bőröd didergését,
mely bőrömön fut át.
Valami most kezdődött el,
érzem, az enyém vagy,
s végtelenbe olvad a pillanat,
hallgatom minden komoly, szelíd szavad,
vigyázok Rád, vezetlek utadon,
mint a szerelemtől izzó őrangyalod.