Félrecsúsznak, jobbra-balra hullanak a percek,
ráncolják az idő fodrát, meggyűrik a kedvet.
Holdfény sétál zöld fűágyon, szellő lebbent ágat,
éjbe egy-egy álom rándul, perdít rajtam párat.
Hajnal kócos üstökében egy-egy régi emlék:
ottragadtak, suttogják, hogy nyugalmam volt nemrég.
Most csak várok álmodozva, csillag gombol melléd,
egy kabátban álmodjuk az igazak mély csendjét.
Havas Éva: Álomfutam
2015.08.22. 11:57
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szepszerelmesversek.blog.hu/api/trackback/id/tr307406316
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.