Tudod-e, kedves, mi vagy nekem,
mily gondolat szövi át fejem,
mikor kezed kezembe teszed,
ölembe hajtod fejed.
Mélységgel megáldott tó vagy,
kisimult tükrében lakó végtelen,
nem támad vad hullám
tajtékzó édes vizeken.
De ott a sötét fenéken,
igen, ott ring benned élet,
buzog mindennek forrása,
éled zöldbe folyt fényben.
Én csak kitárt karokkal fekszem,
benned ringok ölelő bölcsődben.
Mondd, kedves, tudod-e,
mondd, mi végre lettél nekem Te?
Kocsis Gabriella: Mondd, Kedves
2013.03.23. 13:07
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://szepszerelmesversek.blog.hu/api/trackback/id/tr45104467
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bogdán Emilia 2013.08.16. 14:11:34
ezek jók de lehetnének jobbak is!