Szerelmes versek

Az örökre megérkezett.
Eltettelek emlékbe.
Szépen összehajtottam
a kávéillatú reggeleket.

Állsz ágyam mellett,
kezedben csésze,
arcomon landol bőröd
finom érintése.
Mosolyod selyemként
simogat körbe,
hangod, mely kelteget,
bársonyba csomagol,
(közben te angyalkórust
vezetsz valahol).
Hallgatjuk együtt
a kedvenc zenéket,
most is át-meg átfon
bűvös lélekfényed.
Karod körbezárul
- nincs menekülés -
nem jöhet más,
mint az "együtt-repülés".
Szállunk fel az égig,
felhők óvják utunk,
senki nem tudhatja,
amit mi már tudunk.

Fiók rejtekébe`,
vagy épp a szívembe
besimítva megőrizlek
most már mindörökre...