Még kellenek az emlékedtől
felszakadó könnyek,
akarom érezni még,
ettől lesz tán könnyebb...
Még kellenek azok
az őrült pillanatok,
a csókokkal elfojtott
feltörő sóhajok...
Akarom még érezni
ajkamon az ajkad,
s úgy adni meg magam,
ahogyan akartad...
Még kellesz nekem,
még... és mindörökké.
Ameddig a szívem
nem dobban többé...
Nyakó Zita: Kellesz még...
2013.02.21. 17:26
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szepszerelmesversek.blog.hu/api/trackback/id/tr535104444
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.