Májusi orgonák
hajlongnak rajongva,
míg kócos hajunkba
bús szél kap jajongva.
Kétséggé olvad a
gombóc a torokban,
s félve, de unottan
fekszünk a homokban.
Szállunk. Ismeretlen,
névtelen szellemek,
elmész, és elmegyek,
eltűnsz, és felkelek.
Koncsor Milán: Májusi álom
2013.03.14. 12:45
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szepszerelmesversek.blog.hu/api/trackback/id/tr75104442
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.