Ott álltam a fényben és csak néztem
A napsugarai égették bőrömet
Néztem, néztem a messzeségebe
Hátha feltűnsz kedvesem.
De nem láttam árnyat, csak nagy fákat
Melyek árnyéka hűsítő e melegben
Vártam, vártam szüntelen
Hátha az úton megjelensz.
Behunytam szemem és
Magam előtt láttam hogyan közeledsz.
Olyan valóságos volt
A szívem ritmusra dobolt
Mikor felnéztem és te ott álltál előttem.
Szilágyi Viktória: Várlak
2014.06.22. 11:10
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szepszerelmesversek.blog.hu/api/trackback/id/tr376282308
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.