Szerelmes versek

Apró, égi ékszerek,
járják táncolva az életet.
S a földi honban mások,
látnak szép világot.

Apró, könnyed teremtések,
szárnyukat szegezik az égnek.
S tündérként táncolnak tovább,
S vigadnak minden napon át.

S ők, kiknek életük oly rövid,
kihasználják minden örömit.
S olykor a gyomorban szálldogálnak,
s amíg lehet, meg sem állnak.

S látok a messzeségben,
fenn a kék égen,
egy aprócska kék pillét,
mi megőrzi az ember hitét.

S kitartom kezemet,
egy lepke száll rá hirtelen.
S billegteti gyönyörű szárnyait,
s felébreszti az ember álmait.

Apró tündérlény!
Néked könnyű a lét!
Hisz minden napod
a tegnapiért kapod.

S lám, látom álmodsz,
egy újabb világot.
S látom mily gyönyörű,
a naplemente a tó körül.

Mindent látok a szívedben,
s te magad mesélsz mindent el.
S látom milyen boldog vagy,
ha szívedben a virág kinyílhat.

Látom mit mesélsz,
s azt, mit az élettől remélsz.
S oly egyszerű minden napod,
s gyönyörűbbek a hajnalok.

Látom szemedben a vihart,
miként egy szivárvány felvirradt.
S utána a nyugodt réteket,
s hogy miként éled az életed.

Érezd magad szerencsésnek,
s élvezd a könnyű életed.
S kérlek, légy Te a vágyak őrzője,
hogy olyanok legyenek, mint Te!