Vallomás!

Idönként fázom ,gyakran van melegem,
Az órát nézem bambán , és mereven.
Én képzelem csak ?vagy megállt az idő ?
Kora reggel van ? vagy már este késő ?

Összefolyt idöbe belegabalyodok,
Napok óta már étvágytalan vagyok .
Nem érdekel semmi ,csak arcodat látom ,
Hogy újra láthassam ,mindig erre vágyom.
Simogatni hajad ,nézni a szemedet
Gyengéden ölelni, megfogni kezedet.
Örökkön-örökké tartson a pillanat ,
Nem gondolni másra egész idő alatt.

Még el sem váltunk ,máris fáj hiányod,
Ha szemembe nézel biztos te is látod .
Maradj mellettem, el ne hagyj soha
Nélküled az élet gonosz ,és mostoha.
Te vagy a holdfény a borús estéken
Akard te is nagyon ,hogy mindig igy legyen !

Várakozás
Pár napja még fogtam a kezed,
Hallottam hangod, beszéltem veled.
Búcsúztunk hosszan, elmégy néhány napra,
De hogy íly hosszú lesz, ki gondolta volna¬¬.

Azóta csak várok, nem találom helyem.
Mi történt velem? Drága jó Istenem!
Elvitted a fényt is, szürke lett minden.
Nappal napfény, este csillag nincsen.

Folytogatja torkom a levegő hiánya,
Nagyokat sóhajtok, s fulladok, hiába.
Szólnak hozzám, nézek, a szavakat sem értem,
Múlnak a napok, de én ezt se érzem.

Mint száradó virág esőcseppre várva,
Úgy várlak Téged, Te édes, Te drága.
Minden pillanatban az ébredést várom,
Arra gondolok, ez csak rossz álom.
Gyötrelmet okoz e néhány nap nekem.
Mikor leszel már újra itt velem?

Akkor majd lesz fény, napsugár, csillagok,
Ha édes mosolyod újra rám ragyog.
Búskomor kedvem akkor foszlik köddé,
S nem engedlek el, soha_soha többé.

szerző neve : Földvári Violetta

Hallgass meg… kérlek!
Sokat gondoltam az elmúlt napokban,
Még mindig feldúlva, mégis higgadtan.
Szükség volt időre, hogy világosan lássam,
A hibák ellenére csak Te vagy a társam
Türelmetlen voltam, robbanásra készen,
Az okokat tudod, s megértesz, remélem.
Magamba nézve látom hibáimat,
S keresem a választ: miért, ki miatt?
Oly szépen indult, nem lehet még vége,
Hidd el, akarom, hogy tenni tudjak érte.
Megbántam ezerszer, hogy hirtelen voltam,
Nem csak úgy mondom, de nagyon komolyan.
Csak mi ketten mindig, ez volna a vágyam.
Tudat alatt mindig, csakis Terád vártam.
Felejtsük a rosszat, nézzünk csak előre,
Álmodjunk szépet a tervezett jövőre.
Fájdalmat okoztam? Kérem bocsánatod.
Változni fogok, ígérem, meglátod.
Próba volt ez nekünk. A szeretet próbája.
S ha igazán szerettünk, az idő kiállja.
Ne engedj gyötrődni, hosszúak a napok,
Ha távol Tőled, s bűntudattal vagyok.
Igazán sajnálom, ha fájdalmat okoztam,
Bocsánatodért csak e pár sort hoztam.
Ígérni nem tudok, nem akarok sokat.
De lelkem leteszem, rád bízva sorsomat.

szerző neve : Földvári Violetta