Fuldokló buborék vagyok, mely ott lebeg benned,
Körülveszel, mint egy végtelen tenger, s csak létezem.
Nem látok, nem hallok, de mégis tudom, hogy fuldoklom.
Szüntelen várom, hogy itt legyél, hogy lássalak, érezzelek,
De addig csak lebegek üresen, némán, s tétován,
Vágyakozva, számolva a perceket,
Míg értem jössz, s én, bárhova, de Veled mehetek.