Acélos szívemen rozsda a magányom,
Hiába keresem, sehol sem találom.
Nyugtalan lelkemet marja a gondolat,
Hogy a valóság számomra semmit sem tartogat.
Folyton csak őt látom, más sem vagyok már,
Csak egy eltévedt ember ki a megmentőre vár.
Ha becsukom szemeim, akkor lelem meg,
Ábrándos vágyamra a világom megremeg.
Fekete haja csapzottan vállain,
Egy tekintet, mi mélyre hat, meglátja álmaim.
Füst veszi körbe bár, de még is tisztán látom,
De hiába keresem, sehol sem találom.
Nagy Nóra MadMushroom: Porcelán álmok
2013.02.05. 11:14
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://szepszerelmesversek.blog.hu/api/trackback/id/tr595038866
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.