Az égen vad csata dúl
S én nézem ahogy az ablakon
Egy esőcsepp lassan végiggurul...
Szemem gyönyörködik a látványban
Míg fülem élvezi a dörgést,
Az apró csepek halk, ám mégis
Oly erős dübörgését...
Elképzelem, hogy kinn állok az esőn
Futok, szaladok, karjaidba rohanok...
Aztán az esőn együtt állunk
Ázunk, s talán fázunk
Moccanni mégsem tudunk
Talán örökre így maradunk...
Tóth Borbála: Vihar
2014.07.16. 08:30
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://szepszerelmesversek.blog.hu/api/trackback/id/tr736282314
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.