Keserű könnyek által ázott
Kipirult arcom lassan mosolyog,
Szomorú szívem halovány lánggal
Vörösen izzó parazsán dobogott.
Gyűlölet voltam szabadon, számon,
Átkokat szórt a sebzett árva lélek,
Fekete varjú költött szívemen,
Szerető imát rebegett ajkam érted.
Elhagyott öled remélem, bánod,
Árvuló szívembe mártom tőrömet,
Ne égjen többet senkiért lángom,
Kioltom érted nyomorult életem.
Hófehér szegfű borítja hantom,
Gyere el, kérlek, sirass meg kedvesem,
Emlékezz arra, ki tűzzel izzott,
S életét végül érted adta fel.
Igaz Attila (Profanus): Agonizáló
2013.01.11. 18:25
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://szepszerelmesversek.blog.hu/api/trackback/id/tr975038869
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.