Fa árnyékában ültem és fának nekidőltem
Szemem behunyva a gondolatom szárnyalt
Merre jár ki meghall
ki rámfigyel és óv majd?
Kinek kezemet nyújtom
Ki jön majd az úton
Ki elvisz a búból
Ki rám nevet az úton
Ki kivezet a múltból
Ki segít nekem újból
Ki a boldogságot hozza
És a boldogságot adja.
És aki vissza is kapja.
Szilágyi Viktória: Ki az...
2012.12.08. 11:38
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szepszerelmesversek.blog.hu/api/trackback/id/tr954952750
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.