Szerelmes versek

A versek szabadon felhasználható forrásból származnak. Nagy részüket a Poet.hu oldalról szedtem, onnan gyűjtöttem ki a kedvenceimet, illetve más oldalakról is másolva lett pár mű.

Mata Ibolya: Szabad egy táncra?

2016.07.20. 20:22

szerző: I99l

Szabad egy táncra?
Egy örök keringőre...
Akkor jöjj közelebb,
még közelebb,
hogy a szívemből
szóló dallamot az
ajkaidra dúdoljam...

Szólj hozzá!

Vári Józsefné: Szerelem nélkül

2016.06.29. 11:16

szerző: I99l

Nélküle nincs tűz, igazi érzés.
Ha nincs, nem létezik a féltés.
A szenvedély hamvában hal meg,
Mint tavasszal vetés, mit fagy lep.
A lélek csendes, néma marad,
Mint erdőben nyáron riadt madarak.
Nincsen dal és nincsen tánc,
Nincs remegő, halk románc.
A vágy szenvedély nélkül mit ér?
A szürke útjából a szivárvány is kitér.
Hát nem bánom, hogy megégek,
Akkor sem, ha néha nagyon félek.
Viruljon a tavasz ezer fényével,
Száguldjon velem számtalan színével!
Öleljen az érzés, melege járjon át,
Hevítse sugara a sötét, fagyos éjszakát!

Szólj hozzá!

Dobos Fanni: Tavaszi szerelem

2016.06.11. 09:45

szerző: I99l

Virághozó napsütés:
Itt a tavasz!
Egy kis jókedvtől senki se fél.
Hol is maradsz?

Ó, szerelem, te drága, édes érzés,
Merre bújtál, mondd, mire vársz?
Itt vagyok, várok rád,
Hogy lángjaiddal járjál át.
Indulj el felém, és
Hidd el, megtalálsz!

Csicsergő madárdal:
Zenéjük száll.
Remélem, ott vagy,
Hogy meghalld szavát!

Ó, szerelmem, te drága, kedves ember,
Merre bújtál, mondd, mire vársz?
Itt vagyok, várok rád,
Hogy szeretetből karolj át.
Indulj el felém, mert
Hidd el, hogy megtalálsz!

Szólj hozzá!

Havas Éva: Mindörökre

2016.05.25. 15:14

szerző: I99l

Az örökre megérkezett.
Eltettelek emlékbe.
Szépen összehajtottam
a kávéillatú reggeleket.

Állsz ágyam mellett,
kezedben csésze,
arcomon landol bőröd
finom érintése.
Mosolyod selyemként
simogat körbe,
hangod, mely kelteget,
bársonyba csomagol,
(közben te angyalkórust
vezetsz valahol).
Hallgatjuk együtt
a kedvenc zenéket,
most is át-meg átfon
bűvös lélekfényed.
Karod körbezárul
- nincs menekülés -
nem jöhet más,
mint az "együtt-repülés".
Szállunk fel az égig,
felhők óvják utunk,
senki nem tudhatja,
amit mi már tudunk.

Fiók rejtekébe`,
vagy épp a szívembe
besimítva megőrizlek
most már mindörökre...

Szólj hozzá!

Marx Ildikó: Mi a szerelem?

2016.05.12. 10:10

szerző: I99l

Szerelem jön és szerelem megy,
változik, helyet cserél,
boldogságot ad, álmot mesél.

Letépi dajkájának szívét,
ellopja azt, pimaszul
távozik, fájdalmat hagy helyén.

Fájdalomból virágok nyílnak,
és költők szedik őket,
csokraik bokrétákba híznak.

Mi a szerelem, ki tudja azt?
Lelket lélek keresi,
vagy felesleges kis buta gaz?

Gyorsan hervadó, gyenge virág,
vagy talán ős viharral
dacoló, szép, sejtelmes világ?

Szólj hozzá!

Lelkem csöndje mélyén
egyetlen szó zajong csak... szeretlek.
Simogatja szívem,
mint ölelése hófehér kezednek.
Érzésim tarka szivárványként
színezik sötét napjaim,
megőrjítesz s elvarázsolsz,
korbácsolod tiltott vágyaim.
Áldott légyen minden mozdulat,
mit irányomba teszel,
szép szíved már leláncolt,
míg csak élek, a szerelmem leszel.

Szólj hozzá!

A törvénytelen szeretők álnokok,
s nem fordítják fény felé az arcuk.
Mosolyuk árnyakba rejtett bábmosoly,
hazugok, de kétszer sötétebb haragjuk.

Szeretni mindig kölcsönágyra járnak,
ám diszkrét csörgésű kulcscsomóval.
Egymás mezítlen, félénk melegéhez
szorongva érnek, mint a profi tolvaj.

Nem ismerik, igaz, gondtalan nász
örök és hű, fegyelmezetlen őrülését.
Neszekre függesztett óvatos figyelmük
rándulni kész, akár a kocsin a vészfék.

Nem bújnak össze szabadon, önfeledten,
csak mindig és félve egymáshoz lapulnak.
Ernyedten is mereven, idegenül feszültek,
mint puska ravaszán a síkos, babráló ujjak.

Sivár magányuk sem igazán magányos:
presszókban, bárokban ülnek fél aléltan.
Egymás mellett, örökké egymásra várnak,
kettesben vannak, és mégis emberkaréjban.

Nem ismerik az olvadó, édes, kedves délutáni
mámoros, bús, szelíd szieszták tiszta csöndjét.
Sokfelől figyelt szigorú, kiégett, üres magányuk
sosem lesz tartalmas, költőien páros egyedüllét.

Sorsuk a forrongó, zsibongó hontalanság,
mint koszos, sáros, kopott utcára kivetetté.
A törvénytelen, utált, megvetett szeretőket
tartalmasan boldogító csönd hiánya űzi ketté.

Akkor vajon mi lesz az örök szerelemből,
ha bigottan tudott öröklétünk hite megdől?
Majd kiderül, hogy a boldog, szép nyári esték
körmönfont szeszélye csak üres végtelenség?

Mi több: ha testet ölt a láthatatlan látszat,
a hitté dermedt boldogtalan öncsalásnak
vádaskodása, ereje, s örök igaza maga ment föl,
mi lesz akkor, költőien szép, erényes szerelemből?

Szólj hozzá!

Havas Éva: Álomfutam

2015.08.22. 11:57

szerző: I99l

Félrecsúsznak, jobbra-balra hullanak a percek,
ráncolják az idő fodrát, meggyűrik a kedvet.
Holdfény sétál zöld fűágyon, szellő lebbent ágat,
éjbe egy-egy álom rándul, perdít rajtam párat.
Hajnal kócos üstökében egy-egy régi emlék:
ottragadtak, suttogják, hogy nyugalmam volt nemrég.
Most csak várok álmodozva, csillag gombol melléd,
egy kabátban álmodjuk az igazak mély csendjét.

Szólj hozzá!

nem is tudom mitől is félek
a föld egy óriás akol
ahol forró üst alatt tüzek
égnek azt mondják az a pokol
a mennyben Jóistent remélek
a halál holtbiztos távozás
állatok közt virágok is élnek
ruhájuk fény szőtte látomás
talán minden csak illúzió
örök megoldatlan képlet
a szerelem cseppnyi infúzió
de cseppje maga az élet

Szólj hozzá!

L. Horváth Zsuzsa: Hittem...

2015.07.08. 11:14

szerző: I99l

Vágytam a jóra,
vágytam a szépre,
vágytam a szónak
szív-melegére.

Hűs ajakadnak
égő csókjára,
szívemre hulló
remény-virágra.

Hittem a szépség
bűvöletében,
feltörő vágynak
vad erejében.

Örök szerelmet
bár sose hittem,
rabbá tett mégis
vak szenvedélyem.

Csábos szavadnak
szakadó selyme
fojtón fonódott
árva szívemre.

Hiszek a Napnak
tűz-sugarában,
hajnali harmat
gyöngy-hullásában.

Nyíló virágnak
hervadásában,
szép szerelemnek
elmúlásában.

Szólj hozzá!